Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón
Bp.: Gabo, 1991. 606 o.
Néha érdemes újra elővenni régen olvasott regényeket és megtapasztalni, hogy az egykori benyomás miként változik -ha változik- második olvasatra. Herman Wouk klasszikusát úgy 10-12 éve olvastam először és akkor a kötet háborús leírásai és a hajón való élet katonai élet bemutatása kötött le, míg a most katarzist hozó tárgyalási jeleneten szinte csak átsiklottam. Wouk könyve 1952-ben Pulitzer-díjat ért és a New York Times bestseller listáján előbb 32, majd újabb 15 hétig vezette, úgy, hogy a listán egyébként 122 hétig volt jelen. Általában nem értékelem túlságosan a bestsellereket, hiszen tele van Danielle Steel-féle ömlengésekkel, vagy Da Vinci kód-szerű megdöbbentésre építő művekkel. Wouk könyve nem ilyen. Maga a szerző nagyon hitelesen írja meg egy II. világháborús aknaszedő romboló tengerészeinek életét, akik ki vannak téve egy szolgálati szabályzatot önkényesen használó parancsnok zsarnokságának. A hitelesség nem meglepő, hiszen a szerző tényleg ilyen hajón szolgált a csendes-óceáni harcok során. Különösen érdekes, hogy az ember nem a nagy ütközetekben találja magát, hanem a sokkal gyakoribb hétköznapi bevetéseket: partraszálló csónakok kísérete, postaszállítmány, konvojkíséret, stb.
A könyv érdekes abból a szempontból is, hogy nem egy főszereplője van, noha elsőre úgy tűnik. Willie Keith magasan a legtöbbet szereplő igazi "főszereplő". Keith elkényeztetett srácból férfivá válik a szó nemes értelmében a kötet lapjain, aki képes kényes döntések meghozatalára is. De ott van Maryk elsőtiszt, aki a zendülést ténylegesen levezeti, majd eltűnik a könyvben és nem tudjuk mi lett a sorsa. Vagy kétségtelen főszereplő - a tárgyalás utáni "ünneplésben" a védő meg is jegyzi, hogy ő az igazi főszereplője a történéseknek - Queeg kapitány. Queeg a kötet túlnyomó részében mint negatív hős van jelen, aki olyan esetekkel egzecíroztatja a legénységet, mint az eper-ügy. Ekkor a már érezhetően instabil parancsnok egy kiló eper eltűnése miatt az egész hajót végigkutatja. Aztán a végén mégis átérezzük és megértjük az ő helyzetét is.
A Caine története a döntésképességről, mint a felnőtté válás legfontosabb kritériumáról szól. A szereplők egy része - zöme - képtelen felelős döntés hozni, nem állnak ki társaikért, sem magukért. Mások igen, és vállalják az azzal járó jó vagy rossz következményeket. Emellett Wouk könyve pontos szatíra a bürokrácia útvesztőiről, hogy miként hoznak létre zsenik rendszert a hülyék számára, melyből lehetetlen kitörni, de voltaképpen nem is biztos, hogy ez baj.
Összegezve, remek könyv a II. világháború iránt érdeklődőknek és az élet dolgain merengőknek egyaránt, amelyet érdemes legalább egyszer, de akár többször is elolvasni. Mellesleg a könyvből remek film is készül, amelyben Humphrey Bogart játszotta Queeg kapitányt.
A könyvtár régi kétkötetes kiadását olvastam, amely fűzött, de mégis 22 éve egyben van, ami dicséretes. A borító a 90-es évek elejének megfelelően nem a mai látványelemekkel operál, egyszerű kivitel, az amerikai lobogó színeivel és egy hadihajó körvonalával. Célnak megfelel.
Pontozás: nyolc tábornoki csillag a tíz tábornoki csillagból.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése