"Legyen rajta egy böszme nagy gyémánt" - Első törvény trilógia

Az első Törvény trilógia:

1. A penge maga, 2010

2. Miután felkötötték őket, 2011

3. A királyok végső érve, 2012 

Szeged: Könyvmolyképző

Annak idején a könyvtár számára elsőként véletlenül a trilógia második kötetét vettem meg. Így átkozódva szántam rá magam a kezdő epizód megvételére, mert fukar vagyok a könyvtár költségvetésével, de nem volt mit tenni, ezek után kénytelen voltam beszerezni A penge maga-t és a lezáró 3. kötetet is. Mindemellett meggyőződésem, hogy rég csináltam ekkora vásárt.

Az első törvény trilógia mellett számos okkal vagy ok nélkül felkapott sikerkönyv messze elmarad: a Twillight vámpírjai szénné égnének szégyenükben az olyan fickók mellett, mint "Véres kilences" Logen, vagy Kutyaember. A szürke ötven árnyalatában nincs annyi kötél, bilincs és bőrszíj, amennyit Sand dan Glokta ne használna el egy oldal alatt. 

Hihetetlenül nagy regényfolyamról van szó, amelyet a fantasy rajongói simán odatehetnek a Gyűrűk ura mellé és nem kell szégyenkezniük emiatt. Még egy utalás is van a 3. kötetben a Gyűrűk urának közismert: "A tábla készen áll, a bábuk mozognak" mondatára. Na jó, nem olyan magasröptű és szép, mint Tolkien műve. Nincs benne jó és rossz örök harca. Nincsenek benne Aragorn tisztaságú jellemek sem. Ez sokkal életszerűbb, szinte érezni az inkvizítort körüllengő szagokat az ember, mikor Glokta - ez a Dr House-ra igencsak hasonlító figura - munkába kezd. Bayaz, a trilógia mágusa sem egy földre szállt angyal, sőt az ember nem tudja eldönteni, nem maga a gonosz-e, egészen a végéig. 

A karakterek nagyon jók - mondanám, hogy szerethetők, de voltaképpen szinte az összes görény :D -, mindegyik megkapta a maga attribútumait, melyek vissza-visszatérő elemként görögnek végig a három könyv lapjain. A szokásos mondásaik mind egy-egy bölcsességek könyvébe való klasszikus. Maró öngúny és irónia az egész, a tragikumot is lágy selyembe öltözteti az író. És tényleg íróról van szó, mert Abercrombie 2000 oldalon keresztül komoly szinten űzte az irodalmat. Néha talán túlzások vannak a történetben, vannak kiszámítható fordulatok, de alig-alig volt olyan oldal, ahol ne húzódott volna mosolyra a szám. De citáljunk is egy kis részt, ahol Bayaz a mágus éppen az általa kreált királyt akarja kellően fejedelminek beöltöztetni (Bojler, nem bocsi: Spoiler!):

"- Nem! Nem! - csattant fel némiképpen ingerülten Bayaz. - Túl flancos, túl kifinomult, túl nagy! Ezzel a valamivel a fején alig tud majd megállni a lábán. Egyszerűnek kell lennie, őszintének, könnyűnek. Olyasminek, amiben akár harcolni is lehet.

  A királyi ékszerész sűrű pislogásba kezdett. - A koronával a fején fog harcolni?

  - Nem, maga ökör! De úgy kell kinéznie, mintha arra készülne. - Bayaz Jezal mögé lépett, lekapta a fejéről a fából készült koronamásolatot, és a fényesre csiszolt padlóra hajította. Aztán megragadta Jezal karját, és komoran bámult az újdonsült uralkodó tükörképére a válla fölött. - Ez itt egy harcos király a legnemesebb hagyományok szerint! Nagy Harod király egyenesági leszármazottja. Páratlan bajvívó, aki sebeket osztott és kapott, aki seregeket vezetett győzelemre, és tucatjával mészárolta le ellenségeit!

  - Tucatjával? - dünnyögte bizonytalanul maga elé Jezal.

  Bayaz mintha meg sem hallotta volna. - Aki éppen olyan magabiztosan ül a nyeregben karddal a kezében, akár a trónon egy jogarral. Olyan korona kell neki, amit páncélba öltözve is hordhat. Amit fegyverrel a kézben is hordhat. Most már érti?

  Az ékszerész lassan bólintott. - Úgy hiszem, uram.

  - Jó. És még valami.

  - Lordságodnak csak egy szavába kerül.

  - Legyen rajt egy böszme nagy gyémánt."

A három regény ráadásul mind hasonlóan magas színvonalon teljesít, nehéz lenne eldönteni, melyik a legsikerültebb. A párbeszédek a zsenialitás határát súrolják, tele van olyan beszólásokkal, mint: "Én a holtestére sem merném rábízni, hogy megállítson egy nyílvesszőt."

Az első törvény trilógia egyszerre játékos és kemény, véres és mosolyogtató, szenvedélyes és hideg logikára építő, megkockáztatom: remekmű.

Nagyon örvendetes, hogy a Könyvmolyképző ezúttal kiváló munkát végzett, hiszen a köteteket mind puha fűzött, mind keménykötésű - ha nem is olyan kemény, mint Fekete Métely - változatban kiadta. E mellé jön a fordító kiváló munkája, mert ha ilyen olvasmányos a magyar kiadás, az nem csak a szerzőnek, hanem Kamper Gergelynek is köszönhető. Nagy munkát végzett és a végeredmény kiváló. A borító tekintetében semmi extra, az eredeti angol kiadással egyezik. 

Összegzés: Ugyanolyan izgalmas és jó könyv, mint a Trónok harca sorozat legjobb kötetei, minden 18 év feletti cinikus olvasótársamnak szívből ajánlom. És nagy pozitívuma, hogy a Abercrombie tovább építgeti a megalkotott világot, újabb könyvei szintén abban játszódnak, ismert és kevésbé ismert karakterekkel az eredeti trilógiából. Bízzunk benne, hogy magyarul is kijönnek a nyomdából hamarosan.

Osztályozás: Kilenc darabolós Glokta inkvizítor a tízből. 

A trilógiának akadnak rajongói, akik illusztrálták is kedvenceiket - ezekből válogatok itt -, sőt voltak akik már filmet vizionálva elkezdték összeválogatni az álomszínészgárdát. 

Glokta és "hűséges" segédei 

A főszereplők egy másik elképzelés szerint