Samanta Schweblin: Madárevő
Bp.: Nyitott Könyvműhely, 2010
Nem, nem. Nem Sylvesterről és Csőrikéről lesz szó a madárevés ellenére.
Korlátozottan vagyok novellafogyasztó, ami egy olyan személytől, akit a Galgóczi emlékszobának is helyet adó kastélyban dolgozik, több, min bűncselekmény. Egyszerűen nem nagyon elégítenek ki az olyan történetek, amelyek azelőtt véget érnek, mielőtt belelendülnék az olvasásukba. Belátom, az is zseniális, ha valaki egy komplett sztorit tud összedobni néhány oldalba, de szeretek elveszni oldalak százaiban.
Annak idején még én tettem be a kosárba Samanta Schweblin elbeszéléseit tartalmazó kötetet, hogy megvegyem a könyvtárnak, így illett elolvasni. Nem volt nehéz dolgom. A könyv könnyen olvasható, az írások szellősek, igazából 100 oldalt sem tennének ki normál nagyságú betűkkel és sortávval. Maguk az írások nem rosszak, sőt mondhatni jók. A XXI. század fájdalmát énekli meg, annak mindent fejre állító paradoxonjaival. Szürreális világot mutat, ahol egy szereplő sem százas. Kicsit olyan, mint Gaiman Tükör és füst-je, igaz annak szépsége nélkül. A füst itt is jelen van, csak a tükör csorba. Ez nem azt jelenti, hogy Schweblin műve rossz, hanem azt, hogy más. A fantasztikum itt kevésbé optimista, inkább cinikus. A családi drámák mesékkel keverednek, előbbire a "Télapó ma nálunk alszik", utóbbira a "Pillangók" a példa. Kétségkívül jó tollú hölggyel van dolgunk, akitől érdekes lenne egy nagyobb formátumú regényt olvasni. Talán lesz rá majd lehetőség, hiszen vannak már regényei, kérdés lesz-e magyar kiadásban is? A pszichológiai fejtörőket szerető olvasók figyelmébe mindenképpen ajánlandó, némi kísértethistória beütéssel. Viszont ne számítson senki nagy nevetésekre, ezek szomorú sztorik.
A kötet kiadása kifogástalan, a borító a spanyol eredetivel azonos.
Osztályzat: Hét megrágott kanári a tíz megrágott kanáriból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése