Lehull a függöny

Christie, Agatha: Függöny

Bp.: Európa, 2009. 

 

Különleges regényről van szó, hiszen a Függöny az utolsó Poirot regény, legalábbis történési sorrendben szerint. Ha valaki nem tudná, ebben a regényben a zseniális belga detektív meghal. Christie közismerten csak azért írt Poirot írásokat élete második felében, mert a közönség kikövetelte tőle, miközben ő már megutálta a karaktert, így olyan regények is kikerültek kezei közül, amelyek nem sikeredtek olyan jól. Állítólag. Egyesek szerint. Szerintem viszont alig találni gyenge Poirot-regényt, talán csak a Halloween és a halál, A Fogorvos széke és a Zátonyok közt, ami nem fogott meg. Ellenben egészen zseniális a Ház a sziklán, A Halál a Níluson, az Ackroyd-gyilkosság, vagy Az ABC gyilkosságok. Utóbbi három nálam top 5-ös Christie-s írás. És a legjobbak közé lehet tenni a Függönyt is.

Poirot a történetben már 91 éves magatehetetlen beteg, aki súlyos szívbeteg és halálán van. Agya még jól forog, de segítség nélkül már közlekedni sem tud. A helyszín azonban ismert számára, hiszen ismét a legelső esetének helyt adó Styles-i kastélyban szállt meg. Nem is ok nélkül, mivel eddigi legzseniálisabb ellenfelével hozta össze a sors. Egy olyan gyilkossal, aki már legalább 5 ember haláláért felelős és akit semmilyen hagyományos módszerrel nem lehet elkapni, lévén pszichológia alapján keresi meg és teszi el láb alól áldozatait, akikhez semmi nem köti és a sorozatgyilkosok szokásos jellemzőit sem mutatja. Az eset rendkívüli, Poirot tudja ki a gyilkos, azonban se bizonyítéka nincs (a szörnyeteg módszere miatt nem is lehet), ráadásul a következő célpontot sem tudja azonosítani. Poirot régi barátját hívatja magához, Hastingset, hogy legyen a lába és a keze mialatt kerekesszékében dolgoztatja a kis szürke agysejteket. A sztorit Hastings szemén keresztül követjük, akinek Poirot nem árulta el, ki a gyilkos. Annál is inkább nem, mivel Hastings lánya szintén az esetleges gyanúsítottak között van, mindennapi életveszélyben, összezárva a gyilkossal.

Az események gyorsan pörögnek és Poirotnak és segédjének meg kell akadályozni, hogy újabb ártatlan kerüljön idő előtt a földbe. A karakterek Christie-szerűen odavetettek, nem bonyolult alakok. Mesteri ecsetkezeléssel néhány érdekes tulajdonságukon keresztül mutatja be őket. Ugyanakkor, mint szinte mindig, most is sikerült az írónak annyira sok szálon vezetni az eseményeket, annyi embert tenni gyanússá, hogy ember legyen a talpán, aki kitalálja ki a gyilkos, mielőtt Poirot végleg fellebbenti a függönyt. Az igazi briliáns az Christie-ben, hogy mikor megtudjuk ki a tettes és leírja, mely események/bizonyítékok utaltak erre, szinte a homlokunkra csapunk, hogy ezt nem vettük észre. Utólag mindig minden teljesen logikus és szinte érthetetlen, miért voltunk oly vakok.

Szóval a Függöny igazi mestermű - ha nem is a legjobb kötete - , méltó lezárása Poirot életének. Érdekesség, hogy a Poirot tévésorozatban jövőre forgatják le az utolsó részeket és ezek között lesz ott a Függöny is a méltán Poirot-vá váló David Suchet-vel.  

Osztályozás: 7/10